Mátra 115 – közösségi teljesítménytúra

„Próbáljuk meg magunkat a legkülönbözőbb területeken, menjünk el lehetőségeink határáig.”Garri Kaszparov

Az az ötletem támadt, hogy formabontó leszek. Ezért háromfelé szakaszoltam a történéseket és a szakaszokon belül három-három témával foglalkozom.

Előzmények (bejárások, meghozott áldozatok, rossz előjelek)

Bejárások: Jaat azt tartotta jó megoldásnak, ha a lehető legnagyobb hányadát bejárja(uk) a túrának. Így igaz, a M115-ön nem fér bele a kóválygás. Ismerni kell az útvonalat (vagy persze jól kell társulni 🙂 ). Három szakaszban toltuk le az útvonal nagy részét. Pozitívuma : megzakkanva éjjel is tud tájékozódni az ember. Lehet tervezni a felszerelést, pihenést, frissítést. Negatívuma, hogy nem voltak illúziók : az egyenként is emberes 2. és 3. bejárás után nagyon elszontyolodtam, valósággal megrettentem a túrától. Összefoglalva : mégis nagyon ajánlott, ezek nélkül el sem merem képzelni, hogy mi lett volna a végeredmény.

Meghozott áldozatok : Nagyon nehezen tettem magamévá Jaat felkészülési módszerét. Teljesen nem is sikerült. A módszer az lenne, hogy a nagyon nehéz feladatra már hónapokkal előbb, mindent alárendelve készülünk. Tervszerű bejárás, pihenés, edzés, ha kell túrák kihagyása. Sajnos ez utóbbihoz fejben gyenge voltam. Többször partizánkodtam, illetve sokat sirattam a kihúzott eseményeket pl. T100, K100, LA. A Mátrabércen is bejártunk Kisnána felé, itt a jó teljesítési időt áldoztuk fel.. Végül a M115-ön beértem szintidőn belül, tehát a módszer jó. Viszont mivel – saját kitűzött elvárásaim szerinti – jó időeredményt nem tudtam összehozni, és a kihagyott túrák nagyon hiányoztak,ezért jövőbeli alkalmazását még átgondolom 🙂

Rossz előjelek : a túra előtti 1-2 hét nem alakult szerencsésen. Előbb a hátamon gyulladt be egy ideg, több napig nem aludtam rendesen. Majd három nappal a túra előtt megfáztam. A melóhelyen is hirtelen nagy lett a hajtás, kevesebbet pihentem. A felszerelést is rosszul választottam ki, mert nagyobb esőre készültem. A jobban tapadó, de agyonhasznált terepcipőmet vittem el, ami szétnyúzta a lábam (otthon azonnal a kukában végezte). Túlöltöztem, felesleget cipeltem, sokat birkóztam a cuccokkal, mert az övtáskámat dugig gyömöszöltem. Ezen a területen még van leszűrhető tanulság bőven.

A túra (megfontolt haladás, megsemmisülés, feltámadás)

Megfontolt haladás : erre sok szót nem vesztegetek. Ágasvárig terv szerint világosban eljutottunk. Itt már jó 4000 méter szint lepergett. Nap közben Galyán csatlakozott Sistergő ( figyeltem rá, nehogy nagyon előre szaladjak ), majd OT Szabolcs. Szépen ettem-ittam folyamatosan. Próbáltam – Jaat tanácsára – nem figyelni az órára, távolságra. Csak szépen fogyasztani a távot. Nem volt gond.

Megsemmisülés : Hidegkúti th. előtt elkezdett rakoncátlankodni a gyomrom. A kapott erőleves sem segített, valahogy elkezdtem széthullani. Fejben is kezdtem gyengülni, egyre többet beszéltem a szintidő szűkösségéről. Majd a Zh. Muzslára fel ledarált. Nagyon keservesen értem fel, belassultam. A lábam is szétment persze napközben a cipőben. A többieket elzavartuk, majd Sistergő segített a problémás, szétnyúzott területek leragasztásában. Cserezoknit is adott. Leginkább a sarkaimat darálta le a cipő, ezek éppen 8 napon belül gyógyultak, mint később kiderült. Kb. elértük az 5000 méter szintet Muzslán, 90 kilinél. Valahol itt lehetett a teljesítőképességem határa ezen a napon. Innentől elzombultam Havasig, majd csigalassan felkúsztam rá. Itt páran beelőztek, kérdezték is néhányan, hogy mi a baj. Semmi, csak végem van. Minden lépés fáj. Sajnos az előző heti szalagozós bejárás miatt mindig tudtam, hogy nagyon messze még a csúcs. Szépen lemondtam a teljesítésről. A túra 24,5 órája után összerogytam a csúcskőnél az ep.-n (5666 méter szint, 104,5 kili). Sistergőnek még van esélye beérni, elmegy. Nekem pedig fogalmam sincs, hogy innen hogy jutok majd el bárhová is, mert menni azt aztán nem tudok. Vége.

Feltámadás : Tehát Havas. A pontőrök kedvesen segítenek, kapok gyogyót a gyomromra, eszegetek. Erőnlétileg úgy érzem semmi nem maradt bennem, lélekben is kiürültem. A teljesítés már nem is foglalkoztat. Jönnek-mennek közben a túrázók. Valaki bíztat. Feltápászkodom keservesen és elindulok. Picit gyorsulok lefelé. Átbillenek. Fejben próbálok visszatalálni magamhoz. Beugrik : Végig fogok menni. Ma sem tudom megmondani mi billentett át. Valahogy felvettem egy olyan tempót, ami Sistergő segítségével végigvitt 20 kilométeren, 10 perccel a szintidő lejárta előtt.

Utójáték (felépülés,tanulságok,köszönetnyilvánítás)

Felépülés : fizikailag 7 nap, ekkortól már nem vérezte össze az ágyneműt az éjjel néha elengedő ragtapasz. Lélekben is megviselt, ez volt eddig a leghosszabb, és messze legszintesebb túrám.

Tanulságok : sok. Pl. jó lenne jövőre erőnléttel is, és nem csak küzdeni tudással végigmenni. Azt is mondhatnám, hogy behalás nélkül, de gyanítom itt ez nem megy.

Köszönetnyilvánítás Mindenkinek akit illet:

– hogy ilyen profin megcsináltátok ezt az életszagú- fantasztikus túrát (ami több volt mint túra)

– hogy bejárhattam, tervezhettem, tanulhattam

– hogy ilyen szuper szállást szerveztetek a túra előtti éjszakára

– hogy SMS-ben bíztattatok, felhívtatok

– hogy volt aki összekalapáljon, behúzzon

– hogy a túra után szétszakadva, kényelmesen eljuthattam hazáig

„-Én nem tudok repülni!

-Most is repülsz.

-Most zuhanok!

-Minden repülés zuhanással kezdődik. Mondta a varjú.” R.R. Martin